Minden ember eljut arra a pontra az életében mikor elgondolkodik azon, hogy mi az élete értelme.
Te elgondolkodtál már ezen?
Voltál már olyan élethelyzetben mikor azt érezted, hogy elég, s minek is élsz?
Lehet ezek durva gondolatok, de az embernek tuti egyszer van ilyen az életében. Mikor én ebbe a cipőbe kerültem, akkor nagyon magam alatt voltam. Kislányom pici volt. Csapás csapás után következett. Kiderült egy tumor van a lábán. Sok volt.
De minden rossz után azt mondtam nekem élnem kell. Nekem a kislányomat fel kell nevelnem. S ez azóta még jobban erősödik bennem. Hisz mennek az évek. Magamra is nagyon oda kell figyelnem mint fittség, mint kinézet tekintetében, hogy ne a saját nagymamájának nézzenek majd.
Sokáig nem értettem édesanyámat miért ennyi idősen szült engem. S mi a sors fintora? Én is 41 évesen szültem a kislányomat. Fárasztóbb, de minden perce egy ajándék. Még ha hisztisebb is, akkor is.
Ő egy KINCS.
Ha a telefonom nézem a képét, elérzékenyülök. Mindent azért teszek, hogy neki jobb legyen. Egy boldog gyermekkora legyen. Legyenek emlékei.
Nekem a gyermekkoromból csak a fényképek adták vissza, hogy itt és itt is voltam nyaralni, mert emlékeim nincsenek. Folyamatosan figyelek arra, hogy az utamon maradjak..
